Magyar Természettudományi Múzeum Budapest

A Magyar Természettudományi Múzeum Magyarország legnagyobb természetrajzi (ásványtani, kőzettani, földtani, őslénytani, növénytani, állattani, embertani) gyűjteménye.

A Természettudományi Múzeum története

1802-ben Széchényi Ferenc gróf felajánlotta könyvtárát és éremgyűjteményét a nemzetnek, hogy ezzel megvesse „egy közmívelődési tudományos központ, egy nemzeti könyvtár” alapjait. Ebből alakult ki a későbbi Nemzeti Múzeum (és a Széchényi Könyvtár), melyen belül a gróf feleségének, Festetics Julianna grófnőnek az ásványgyűjteménye alapozta meg a későbbi természettudományi részleget.

Az első őslénytani gyűjtemény Rainer főherceg ajándéka volt, mely 1811-ben érkezett, és ez évben vásárolták meg özv. Jordán Annától az első állattani gyűjteményt is. 1818-ban József nádor megvásárolta Kitaibel Pál növénygyűjteményét, ezzel megvetette a botanikai osztály alapjait. A szabadságharc idejére az ásvány- és kőzetgyűjtemény 13 ezer darabot, az állattani anyag több mint 35 ezer példányt számlált. A szabadságharc bukása utáni időszak nem kedvezett a nemzeti gyűjtemények gyarapításának, nagyobb tételt csak a Királyi Magyar Természettudományi Társulat gyűjteményeinek átadása jelentett 1856-ban.

A Nemzeti Múzeumon belül 1870-ben elkülönült az állattári, az ásvány-őslénytári és a növénytári osztály. A természetrajzi gyűjtemények nagysága a millenniumra (1896-ra) megközelítette az 1 millió darabot. A gyűjtemények zsúfoltsága, a helyszűke elodázhatatlanná tette egyes részlegek új helyre költöztetését. Legelőször a „kézműves gyűjtemény” ipartörténeti és technológiai emlékeit helyezték át a József-műegyetem és az iparegyesület épületeibe. Ezt követték a régiségtár egyes darabjai és a néprajzi osztály egy része, amely az 1873-ban épült, mai Iparművészeti Múzeumba került. A növénytári gyűjteményeket 1892-ben bérelt lakásokban helyezték el, majd 1905-ben az Akadémia épületében.
Az összes nemzeti közgyűjtemény irányítására 1922-ben létrehozták a Gyűjteményegyetemet. Végül 1933-ban az Országos Természettudományi Múzeum részleges önállóságot kapott, de még mindig a Nemzeti Múzeum keretében. Az Állattár 1926-ban végleg kinőtte helyét, és ideiglenesen (1928 nyaráig) a Szentkirályi u. 7. sz. alatti épületbe került, összecsomagolva. Az 1927-es budapesti X. Zoológiai Világkongresszusnak is köszönhető, hogy 1928-ban elnyerte máig is kitartó helyét, a Baross utcai – eredetileg szintén nem múzeumi célokra épült – házat. Ekkorra a rovargyűjtemény példányszáma már elérte a 3 milliót.

A Növénytár anyagának értékes részeit a háborús veszélyek elől 1944-1945-ben Váchartyánba és az alsópetényi Andreánszky-birtokra menekítették. Itt azonban gyűjtemények nagyrészt megsemmisültek, miközben az Akadémián maradtak kevésbé sérültek. 1951-től a Növénytár a városligeti Vajdahunyad-várban kapott elhelyezést, de 1979-ben innen is költöznie kellett. Mai helye azóta is a Könyves Kálmán körút 40 sz. épület, melyet Lechner Ödön tervezett.

1945 tavaszán a Múzeum megbízott főigazgatója, Tasnádi Kubacska András a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz intézett felterjesztésében javasolta, hogy a Múzeum ötödik táraként Embertani Tár létesüljön: …"hogy az emberrel foglalkozó tár az őt megillető helyre, a biológiai tudományok csoportjába kerüljön." A felterjesztést jóváhagyták, és Nemeskéri János vezetésével a Baross utcában megalakult az új Tár.

A Tárat az 1956-os forradalom alatti belövések miatt néhány hónapig az Újkori Történeti Múzeumban (József nádor tér 2.) helyezték el, majd hamarosan a Petőfi Irodalmi Múzeumba (Bajza u. 39.) költözött. Végül 1999-ben a mai helyére, a Ludovikába került. Az intézmény a magyar antropológiai kutatások egyik fő bázisa. Anyagát a neolitikumtól a magyar történelem újkoráig tartó időszakba datált leletek alkotják. Egy 1968-as felmérés alapján ez volt a Föld hatodik legnagyobb embertani gyűjteménye, és manapság is az első 10 európai gyűjtemény közt tartják számon.

1956. október 24-én találatot kapott a Nemzeti Múzeum épülete és elpusztult az Afrika-kiállítás, az Ásványtár és az Őslénytár egy része; november 5-én pedig gyújtóbomba talált az Állattárba, ahol elégett 36 ezer madár, 22 ezer tojás, 13 ezer hal, 40 ezer kétéltű és hüllő, 500 ezer puhatestű, 60 ezer szitakötő és recésszárnyú, 200 ezer légy, valamint 100 ezer szakkönyv és különlenyomat.

Ennek részleges pótlására Széchenyi Zsigmond és társai Afrikában kezdtek gyűjteni. Az 1960-as, 1970-es években a magyar kutatók sokat gyűjtöttek az „egzotikus” szocialista országokban, például Észak-Koreában, Vietnamban, Kubában, Mongóliában, így ezek élővilágáról a Múzeum ma is jelentős anyagot őriz.

A Múzeum jelene a Ludovika Akedémia épületében

A Nemzeti Múzeum épületéből kiköltöző Magyar Természettudományi Múzeumnak új kiállítóhelyre volt szüksége, miközben kinőtte a rendelkezésre álló raktárakat is. Egy 1994-es kormányhatározat a Múzeumot a Ludovika Akadémia épületegyüttesében helyezte el.
1995 óta beköltözhetett ide az Ásvány- és Kőzettár, az Embertani Tár, a Föld- és Őslénytani Tár, a Könyvtár, az Állattár Madár- és Emlősgyűjteménye, a Molekuláris Genetikai Laboratórium, valamint az MTA-MTM Állatökológiai és Paleontológiai Kutatócsoportjai. Más gyűjtemények költöztetése még a felújítási munkák befejezésére vár. A kiállítások 1996 óta a Ludovika épületeiben látogathatók.

Szöveg és képek forrása: Wikipédia

A képekért köszönet a két szerzőnek, akik Misibacsi és Zoltan Korsos