Komédium Színház Budapest

Az ötödik kerületi Tüköry utcában a kilencvenes évek elején egy pincelejáró fölé felszereltek egy napernyőt, amely az egykori "S Modell" üzletek formáját idézte. Lent egy színház nyílt 1991. október 14-én Slawomír Mrozek: Striptease-vel. Eperjes Károllyal, Gáspár Sándorral, Szabó Györggyel, Taub János rendezésében. A színház létrejöttekor a Komédium nevet nyerte. Szerencsés választás volt, mert minden műfajt magában foglalhat. Nem csupán a komédiát, ami talán az alapítók szeme előtt lebegett - pedig mennyire hiányzik egy ilyen színház! - de Verebes István jól tudott darabot választani, és ez eldöntötte a Komédium sorsát. Később a színház homlokzatáról és plakátjairól eltűnt egy névelő és két szó /KOMÉDIUM SZÍNHÁZ/ "A mai naphoz" 1993-ban ezzel az apróságnak látszó névhelyesbítéssel együtt, azért történt valami más is a Komédiumban, valóban színházzá vált a fővárosban. Az ország jövendő szellemi életét, majdan meghatározó, ma még diákság, a színház számára fontos közönség, mert ha "beszoktak" később gyermekeikkel együtt térnek vissza, ahogy ez a budapesti Katona József Színházban is történt.

Műsortervében a Komédium a közönségére épített, akik mindig és elsősorban "a színész" kedvéért járnak színházba. Az első előadás alapvetően meghatározta az arculatot, az értelmiség színháza lettünk, ha a művek hozzájuk szólnak. Kocsis István: Van Gogh-ja Cserhalmi Györgyöt adta nézőinknek. Ödön von Horváth: Pollinger kisasszony és a férfiak című műve Pap Verával, Maros Gáborral, Bodolay Géza rendezésében ősbemutató volt és újabb színt hozott, majd egészen fiatalok jelentek meg a színpadon: Kálloy Molnár Péter vezetésével Kálid Artúr, Tóth Gáspár András, és berobbant a SÖR, azaz Borgesson-Long-Singer-Shakespeare: Shakespeare Összes Rövidítve. Hatalmas sikerrel megy mind a mai napig, ugyan már a Buda Stage színpadán.