A Milleniumi emlékmű, avagy Hősök tere – ahogyan még sosem mutatták be Budapest

A „nemzet legjobbjainak panteonját”, ahogyan a Milleniumi emlékmű alapötletét Széchenyi István megfogalmazta, valóban a Millenium idején kezdték el építeni, de kész állapotában csak az 1920-as évekre került, majd 1932-től nevezték magát a teret Hősök terének.
Az emlékmű szobrai és az alattuk elhelyezett domborművek számos művész keze munkájának gyümölcse, ezeket pedig nap mint nap megcsodálják az odaérkező látogatók. Ezekhez az alkotásokhoz azonban tartoznak kevésbé ismert tények is.

Zala György, I. Istvánhoz tartozó domborműve (István az 1000. év karácsonyán koronát kap a pápától) szimbolikus ábrázolása annak, hogy a középkori Magyarország első királyának vezetésével kereszténnyé vált, csak éppen a megerősített esemény sem megjelenésében, sem történelmi szempontból nem így történt meg. A dombormű abból a legendából ered, miszerint II. Szilveszter pápát az Úr angyala meglátogatta és javasolta neki, hogy a Miesko, lengyel fejedelemnek szánt koronát küldje inkább Istvánnak, a magyarok fejedelmének. Miesko azonban 992-ben halt meg, így a pápa 1000-ben biztosan nem küldhetett neki koronát. És a dombormű tanúsága szerint ez maga a Szent Korona volt, amelyet jelenleg a Parlamentben őriznek. Ez a korona azonban jóval későbbi, így István biztosan nem hordhatta.

A Telcs Ede által készített Szent László király szobrában az izgalmat maga az ábrázolás jelenti. László király 1095-ös halála után majdnem száz évvel ereklyetartót készítettek a koponya csontjának, s ez az, amelyet ma meg lehet tekinteni a győri székesegyházban is. Nem véletlen, hogy a győri Szent László-hermán és Telcs Ede szobrán is László arcvonásai hasonlítanak. A 13. században, a Vend-vidéken épült, veleméri templom freskóin is megjelenik ugyanez a Szent László-kép, ami szintén megőrizte Szent László arcvonásait, és a jellegzetesen, két oldalon hátrafésült haját. Nagyon valószínű, hogy az évszázadok során fennmaradt egy mindenki által elfogadott Szent László-ábrázolás, ami majdnem fényképszerűen megőrizte a király valódi arcvonásait.

Kevésbé valószínű, hogy hasonlóan eredeti az ábrázolása Könyves Kálmánnak Füredi Richárd szobrán. A szobron Kálmán király testtartása enyhén görnyedt, amelynek alapja, hogy a krónikások torz, púpos és rosszlelkű uralkodónak kívánták beállítani. Kálmán utódai ugyanis az Árpád-ház rivális ágából származtak, akik igyekeztek Kálmán, és egyenes ági utódainak hírét negatívan beállítani.
Törvényalkotói szerepét azonban sosem vitatták. Antal Károly domborművén (Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést) a széles körben elterjedt állítást ábrázolta meg, miszerint Kálmán király megtiltotta a boszorkányok üldözését. De ez csak részben igaz. A latin forrásokból kiderül, hogy többféle boszorkányt ismertek a középkorban, Kálmán pedig csupán a strigák, vagyis az olyan boszorkányok üldözését tiltotta, akik állattá változtatják az embert. Kálmán róluk mondta ki, hogy márpedig ilyenek nincsenek. Nem tiltotta azonban a maelifikák, vagyis az olyan boszorkányok üldözését, akik rontást és bűbájt hoznak az emberre. Őket, mint mondta, büntetni kell.

Említést érdemel még a II. András király alatti dombormű (II. András kereszteshadjáratot vezet Jeruzsálem felszabadítására), amelyben Zala György az uralkodó keresztes hadjáratát ábrázolta meg. Ez a hadjárat, az ábrázolással ellentétben sem olyan jelentős, sem olyan jámbor nem volt. A hadjárat II. András számára csupán néhány ereklye összegyűjtését és házasságok megszervezését jelentette, igen komoly ráfizetéssel.

Ebben a bal oldali oszlopcsarnokban a Károly Róbert király alatti, szintén Zala György által készített dombormű a legérdekesebb. Ugyanis nincs alatta felirat. Az ábrázolás a morvamezei csatát (1278. augusztus 21.) ábrázolja, amelyben IV. (Kun László) magyar király Habsburg Rudolf német királynak segített a csehek ellen. De ekkor Károly Róbert még nemhogy nem is élt még, így ezzel a kis füllentéssel, felirat nélkül helyezték el a domborművet Károly szobra alatt.

A jobb oldali oszlopcsarnok első szobra Hunyadi Jánost ábrázolja, teljes harci díszben, természetesen alatta legnagyobb győzelmének domborműjével, a Nándorfehérvári csatával. Ezt a várost, a mai Belgrádot korábban is így hívták, középkori nevét onnan kapta, hogy a helyi bolgár lakosság, vagy, ahogy az akkori magyarok mondták, a lándorok székvárosának tekintették, így ezt fordították le magyarra: Lándorfehérvár. Vagyis, ahogyan ma mondjuk: Nándordehérvár.

A fia, Mátyás szobrához tartozó dombormű is sokat elárul a korról. A Zala György által ábrázolt alkotás azért figyelemreméltó, mert nemcsak Mátyás, hanem tudósai is úgy vannak megörökítve, hogy név szerint tudjuk, kiket ábrázolnak. Andreas Hess, a király krónikása, aki először nyomtatott könyvet, a Budai Krónikát (1473.), Bonfini és Oláh Miklós, szintén krónikások, Vitéz János, Mátyás korai bizalmasa, és Csezmiczei János, vagyis Janus Pannonius, a kancellár.

Érdekesség, hogy a Habsburg uralkodók szobrai, mint I. Ferdinánd, Mária Terézia vagy I. Ferenc József szobrai is itt álltak, de 1945 után ezeket a szobrokat eltávolították. Ferenc József szobrát még 1918-ban meg is rongálták. A legtöbb Habsburg királyunk szobra jelenleg is restaurálás alatt van, kivéve Mária Terézia szobrát, amely jelenleg a Gödöllői kastély kertjében tekinthető meg.

Szerző: Berkes Márton