2010. január 18-án ünnepelte a zsidó hitközség a budapesti nagy gettó felszabadításának 65. évfordulóját. A fővárosi és vidéki zsidók gyűjtőhelyeként szolgáló gettó területe a VII. kerületen belül működött, a Király-, a Károly körút, a Dohány- és a Kertész (akkor: Nagyatádi Szabó) utcák által körülhatárolt területen.
A Holokauszt
Magyarország és Európa történelmének egyik legsötétebb korszaka a II. világháború alatti zsidóüldözések volt. Itthon a zsidók meghurcolása már az 1944-es év első felében elindult, de a nagy gettó csak december 2-án kezdte meg működését és a következő év január 18-ig fogadta a begyűjtött embereket. Bár csak rövid ideig működött, de ezalatt több, mint tízezer áldozatot követelt. A világháború idején körülbelül 120 000 zsidó állampolgár élt Magyarországon, 1945 januárjára majd felére, körülbelül 70 000-re csökkent ez a szám.
Zsidó emlékek a VII. kerületben
Raoul Wallenberg emlékpark
Wallenberg a Holokauszt ellen nemzetközi szinten is fellépő séd diplomata volt, aki többek között Magyarországon is zsidók ezreinek segített megmenekülni a biztos véget jelentő deportálástól. Ennek állít emléket a Dohány utcai Zsinagóga mögött fekvő park.
A zsidó mártírok emlékműve
Varga Imre 1991-es alkotása szintén a II. világháború alatt elhunyt zsidókra emlékszik. A stilizált szomorúfűz minden ága, levele egy-egy emberéletet szimbolizál. Az emlékmű az egykori gettó határán áll.
Dohány utcai zsinagóga és Zsidó Múzeum
Európa legnagyobb zsinagógáját Ludwid Förster és Feszl Frigyes tervezte, mely 1859-ben nyitotta meg kapuit a zsidó vallás követői előtt. A Zsidó Múzeum a Zsinagógával összeépült rész, mely eredetileg Herzl Tivadar,a Zsidó állam megálmodójának lakóháza volt.
