Fogaskerekű Vasút Budapest

Hazánk egyik legrégebbi közlekedési eszközét, és egyetlen fogaskerekű vasútját Nikolaus Riggenbach tervezte másodmagával 1973-ban, ami előtt csak lóvasút közlekedett Zugliget végálomással. Abban az időben ez volta a világon a harmadik megépített és üzembe helyezett hegyi vasút.

A fogaskerekű

A Budapesti Fogaskerekű Vasút a 12. kerület tömegközlekedési eszköze, a Városmajort köti össze a Széchenyi-heggyel. A fogaskerekű, vagy ahogy egykor hívták, a Fogas egy speciális vasúti pálya és szerelvény, amely lehetővé teszi a meredek terepen sínen való közlekedést is.

Az 1878-tól közlekedő fogaskerekűt kezdetben gőzmozdony tolta, majd 1929-ben villamosították. 1890-ig csak a Szabadság-hegyig (Sváb-hegy) futott a pályája, amit akkor a mai végállomásig, a Széchenyi-hegyig kiépítettek. A Fogas amellet, hogy közkedvelt közlekedési eszköze lett a hegyekbe kirándulóknak, a város egyik patinás jelképe is egyben.

A Fogas

Fénykorában több írót és költőt is megihletett a bús-romantikus hangulatú hegyi zakatoló.

"S mikor végre fölértünk a csúcsra, ahol kis korcsma előtt vadgesztenyelugasban vidám turisták ürítgették a habzó söröspoharakat: mennydörgő katonazenét dobott felénk a szél, s mi elmerengve néztük, hogy kapaszkodik lassan-lassan utánunk a hegyoldalon a fáradt vén fogaskerekű."

(Szabó Lőrinc: Kirándulás)

A fogaskerekű menetrendje