The Cure 2016

A négy évtized nem tévedés, a U2-hoz hasonlóan Robert Smith zenekara is 2016-ban ünnepli 40 éves jubileumát: az 1959-es születésű zenész 1976 végén adta az első koncertjeit akkor még Malice néven futó punk-rock együttesével, melyet a következő évtől már Easy Cure-ként vezetett tovább, miközben az 1977 őszén rögzített első stúdiódemóik idejére már az énekesi feladatkört is felvállalta a gitározás mellett, majd 1978 tavaszán The Cure-ra rövidítve véglegesítette a zenekarnevet.
A következő évtizedek során a Cure 13 stúdióalbumot adott ki, melyekből több mint 30 millió példány fogyott, miközben az együttes az egyik legfantáziadúsabb és legeklektikusabb zenei pályát futotta be. A még 1976-ból való Plastic Passion című dal gúnyos punkjától messzire elkalandozó stiláris kavalkádban akadt posztpunk/new wave (Boys Don’t Cry), goth/dark wave (A Forest), szintipop (Let’s Go To Bed), pajkos dzsesszpop (The Love Cats), részeges pszichedélia (The Caterpillar), funk (Hot Hot Hot !!!), csilingelő gitárpop (Friday I’m In Love) vagy épp kolumbiai fúvósokkal színezettmariachi móka is (The 13th) – csak hogy néhány példát említsünk a zenekar briliáns kislemezei közül, melyekhez a nagyrészt Tim Pope által rendezett szellemes videoklipek, no meg a frontember szénaboglya-frizurája és kirúzsozott ajkai is maradandó vizuális kiegészítést nyújtottak.