Az utolsó roma - Egy utolsó cigány

2193-ban járunk, a Transzdunatális Unió spirituális fővárosában: Budapesten. A mai napon nem kisebb eseménynek lehetünk szem és fül, de mindenesetre tanúi, mint a sokak által várva várt, már- már követelt: Az UTOLSÓ ROMA - emlékkiállítás ünnepi megnyitójának, és első tárlatvezetésének. Akik itt belépnek, találkozhatnak a közelmúlt egy sajátos és sok vitát kiváltó népcsoportjával, akik azonban ma már nincsenek közöttünk. Mégsem árt emlékezni rájuk, mert így megemlékezünk önmagunkról is, hiszen közöttük éltünk. A múzeumban a születéstől a végsőmegoldásig kísérhetjük figyelemmel a cigánykérdést - és megismerkedünk a kérdésre adott válaszainkkal is. Kérjük a tárlók előtt maradjunk csendben, kövessük a tárlatvezető utasításait, mert a megelevenedő négy dimenziós installációk nem riadnak vissza a látogatóktól való kommunikációtól sem. Ne hagyják magukat becsapni, ne etessék, ne itassák, pénzzel se támogassák a kiállított tárgyakat, akkor sem, ha ők ezt igen erélyesen követelik. Kellemes, tanulságos perceket kíván: A Tárlatvezetőség