És Rómeó és Júlia...

"Elmesélünk egy történetet azokkal a lehetőségekkel és szabadsággal, amelyet egy mesélői helyzet megenged. Azzal a korlátlan fantáziával (játékosan mégis komolyan véve), ahogy az ember komolyan beszél a gyerekekkel szerelemről, halálról, tisztességről, barátságról. Azt hittem, bizonyos szerepek elmennek az ember mellett. Tévedtem. Csak utolértek. De hogy még dajka is leszek, ez váratlan meglepetés. De kellemes. A célunk az, hogy megszólaljon a darab mondanivalója, a Shakespeare által írt Rómeó és Júlia." - Rudolf Péter

Aki ismeri a történetet, annak élvezetes a két tehetséges, rokonszenves színész. Aki a történetre kíváncsi, az kapaszkodhat, mit ért meg mindebből. Amúgy zene, mozgás, mimika, átváltozás, kellékek puritán használata rendben. Minden invenciózus, a helyén van. A dajka szerepét bátran felvállalja, aki éppen ráér. Mercutio-ét is. Apa-anya szintén rendben. Sok vidám kacaj forrása, ahogyan a dajka ide-oda futkos, s ahogyan Rómeót féltik a barátai. Szintén kettős megjelenítést kap a derék Lőrinc barát. Hol Nagy-Kálózy, hol Rudolf kapja magára a barátcsuhát. Az erkély-jelenetnél Rudolf Péter a könyöklőt is adja. Nagy-Kálózy papként is, dajkaként is, Rómeó barátjaként is helytáll, nincs szükségük a nemi identitás szigorú szétválasztására. Egyszerű, csuklyás, szürke, kétrészes ruhájuk alkalmassá teszi őket mindenféle lény megszemélyesítésére. Elég odavetniük egy csipkekendőt: ím, dajkává változott. Elég felemelniük a fejüket - ha ezt különböző ritmusban, szép koreográfia szerint teszik, tudjuk, különböző időben ébredtek a félelmetes sírkamrában. Számtalan efféle lelemény ékesíti a játékot. Szép ez így. Jó zene, szép és tehetséges emberek találnak új lehetőségeket a maguk és a klasszikus mű megmutatására. Nevezzük beavató színháznak: teljes a siker, örülünk. - Budai Katalin

Bemutató időpontja: 2000. április 1., IBS Színpad