Látja Isten, hogy állok a napon

1984-ben, a Hobo Blues Band "Vadászat" lemezén mondtam először Pilinszky János "Négysoros"-át. A vers skarlátbetűként átégette azt a kort, a lemezt és az előadásokat. Az abban a helyzetben érzett és felvállalt kilátástalan szomorúságot, a pontosan felismert reménytelenséget és vigaszként a kötelező őszinteséget jelentette számomra. Versei azóta kísérnek csavargásaimban, és visszahoztak egy-két sötét mellékútról. Huszonöt év elteltével, a Circus Hungaricus 2009-es létrejötte után ismét hozzá fordultam, de ezúttal reményért, hitért, szeretetért és vigaszért. Mindezt megkaptam Tőle, és ezzel az albummal szeretném fejet hajtva megköszönni. (Hobo)