A szeméthegyen túl

Miért ragaszkodik öt kicsi állat ahhoz az élőhelyhez, melyet bársonyos fű takart korábban, de már rég konzervdoboz-hegy, flakon-tenger borítja?
Mert táplálékot ad... Mert menedéket ad...
Mert már megszokták... Mert szeretik...
Mert ITT VANNAK A BARÁTOK!

S talán mert amíg ők itt vannak, addig nem lehet nagyobb a baj. Addig lesz, aki kikaparja a gyenge mogyoróvesszőt, amikor a billencs ráborítja a friss betontörmeléket; lesz, aki lemossa az öreg tölgy oldalát, amikor savval önti le a furcsa ruhás ember; és lesz, aki megvigasztalja az aprócska vaddisznót, Bárnevónácskát, ha újra a mamiról álmodik...

Történetünk színhelye egy illegális szeméttelep, ám ez nem lehet gátja barátságnak, összetartozásnak, közös célokért való igaz küzdelmeknek, de még szerelemnek sem...