Turandot

1926. április 25-én Toscanini vezényelte Puccini utolsó operáját, a Turandotot. A mű keletkezése iránti tiszteletből az olasz mester szokatlan módon megszakította az előadást. A III. felvonásban, amikor Liu leszúrja magát a színpadon, az olasz karmester leállította a zenekart, jelezve, hogy a szerző itt tartott a partitúra írásában, amikor meghalt. Az opera befejezetlenül maradt.

Puccini 1920 óta kezdett érdeklődni a Turandot iránt, amelyet Schiller adaptált Gozzi nyomán. Librettóírójával, Renato Simonival, aki 1912-ben Kínában tartózkodott, Puccini felépítette új operájának cselekményszálát, és kidolgozta egzotikus színezetét. A szerzők nagy fontosságot tulajdonítottak a kínai folklórelemek megjelenítésének: piros ünnepi lámpácskák, fehér gyászlámpák, a kórus üdvözlései ?tízezer évig éljen a császár", ezek mind aprólékos pontossággal a kínai életből átvett motívumok. Éppígy az álarcosok dallama, amelyet a zeneszerző egy Kínában diplomataként szolgáló barátjánál hallott. Puccini kiadójától, Ricorditól is eredeti kínai partitúrákat kért a komponálás során.

Ez a hitelességre törekvés uralja az opera keletkezési folyamatát. Persze nem arról van szó, hogy Puccini valamiféle üres közhelyekből gyártott képeslapot akart volna létrehozni. A hangszerelésben is ügyelt arra, hogy - még ha nem is eredeti kínai hangszerekkel, de -valamiféle egzotikus hatást érjen el, például különböző ütős hangszerekkel. Giuseppe Adami költőt kérte fel, hogy ihletett verssorokat írjon az áriákra.

Egy XII. századi perzsa vers egy vérengző hercegnőről szól. A következő században Lari megírja "Turandot" című meséjét, ő feltehetően ismerte a perzsa költeményt. A Turandot szó perzsa jelentése a "Turán (Közép-Ázsia) lánya". Turán egy közép-ázsiai régió. Perzsául a történet "Turandokht" néven ismert, ahol a ?dokht" szó a "Dokhtar" szó származéka, melynek jelentése "lánygyermek". De az "Égi nő" alakját, ahogyan Nyugaton jelenik meg, Francois Pétis de la Croix Ezeregy napok könyvének (amely szintén perzsa eredetű) fordítása közvetíti. Különösképpen a "Calaf herceg és a kínai hercegnő története", amely Lesage-t (1729), majd Gozzit (1762) a "Turandot hercegnő" komikus opera megírására inspirálja.
Puccini és librettóíróinak az invenciója, hogy olyan fontos változtatásokat hoznak be a témába, amely elmélyíti a hősnő lélektani életét. Kitalálnak például egy őst, akinek emlékezetét és kívánságát híven őrzi magában a hercegnő. Egy hisztérikus, de érzelmes szűzlányt alkotnak belőle, akit egy korábban esett sérelem tesz emberivé, s mintegy akarata ellenére rabjává egy átoknak. A férfiaktól való félelme abból ered, hogy a szexuális gyönyör az ő hite szerint a halált hozza számára. Ezért fejezteti le sorra a kérőket. A kegyetlen hercegnő ellenpontja a műben Liu, a nagylelkű szolgálólány, aki szerelméért adja életét. Calaf herceget pedig azáltal teszik emberivé a szerzők, hogy nevét elárulva a hercegnő kezébe teszi életét. Az önátadás gesztusa a valódi szerelem bizonyítéka. E három szereplő átváltozásai nagyon lényegesek. Lelki fejlődésük zenei ábrázolása befejezetlensége ellenére remekművé tették Puccini utolsó operáját.