Erik Sumo és a hattyúdal

Itt a tavasz, frissül a kulturális zóna is rendesen, beszélünk itt szórakozóhelyek és az általuk befogadott előadókról is. Kedvenc bárjaink hol megszűnnek, hol pedig a világ legjobbjai közé sorolják őket. Kedvenc előadóink pedig… nos ugyanez esetükben még nem mondható el, illetve az első stádium már elvégeztetett, a másodikban pedig csak bízni kell..

A megújulás egy meghatározó kelléke idén a Gödör klub Akváriummá való transzformálása volt, minek tudatában a ma embere természetesen először viszolyog és gyászolja a megszokottat egészen addig míg meg nem unja a lázongást és meghallja a mélyről jövő hangot mely azt suttogja: „ez is tetszik”.

Nem tagadom a ma embere vagyok én is, gyanakvóan becsméreltem a legendás árok új ruháját. Meg is jegyeztem magamnak pár dolgot, mondván ezek teljesen indokolatlan változtatások, „muszáj mindent átvariálni” szaga van. „Kanapék?” az első szembetűnő új vendégek (a medence alsó megvilágítása után, ami mellesleg tényleg jó), majd még több kanapé és ikea buké. Szürke burkolat , fotómentes falak, rend és tisztaság, új illat a levegőben, nem csoda tehát , hogy idegenkedtünk eleinte, pláne amikor betértünk a koncertterembe és megláttuk zsebkendőméretű színpadot.

Ő igen..de kárpótlásul a megspórolt építő elemekből kaptunk egy második bárpultot. (Ki miért megy oda..) Az a bizonyos mélyről jövő hang pedig elkezdett hallatni magáról amikor végre megtelt a tér emberekkel és zenészek is kerültek a színre. Az Erik Sumo Band nekilátott a lefagyasztásnak, közben ügyelve arra, hogy a gitár nyaka ne találkozzon a zenésztárséval (sok sikert a PASO-nak, egy esetleges koncert esetén).

Nem emlékszem olyan ESB koncertre amin egy helyben álltam volna, ez alkalommal is számítottam a seggrázós tömegre..mert nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez a számos stílust átölelő zene élőben tudja legjobban kifejteni hatását (Nem, nem mindenkivel van ez így). A négy megjelent album legjobb darabjait hallhattuk, bejárva az elektronikus, világzenei és pszihedelikus oldalukat egyaránt. A hagyományos eriksumoband-vonalat követő My Rocky Mountain és Trouble Soup után érkezett The Ice Tower c. ingyenesen beszerezhető hanganyag kísérletezgetősebb úton haladó számai talán inkább szobába valók. (Egyikükhöz >I’m a semmi< nemrég videó is készült amit a Kodály Method prezentált. Az akusztikus verzió talán még ütősebb is, legyen megtekintve). E tételeknél volt időnk megpihenni, elmélkedni, rádöbbeni milyen jó kis teret alakítottak ki, mennyire helyén van a hangosítás és a fény. Egyszóval elfogadni, hogy más, de szerethető a környezet.

Alig merültünk bele ismét a bajlevesbe, Tövisházi Ambrus már meg is köszönte a lehetőséget, a közönséget autogram osztásra kérte fel (mármint mi adtunk nekik) majd csapatával elhagyták a színpadot. Egy kicsit azért hőzöngtem a korai búcsú miatt, aztán ránézve az órámra rájöttem a titokra..jó koncert=rohan az idő.

A band ft. Kiss Erzsi tipikus koncertzenekar voltak akik nélkül sokkal üresebbek lesznek a nyári esték. Még egy ilyen összetett és egyedi hangzásvilágot nehezen fog kitermelni magából kis hazánk zenei szférája. Őszinte, mesterkéltségtől mentes project voltak ők, de ne is használjuk több múlt időt hisz bármi megtörténhet. Az Akváriumnak pedig még lesz esélye bizonyítani, sikeressége talán abban is  mérhető, mennyi ideig fogjuk ezután is a „Gödörhöz” hívni a haverokat.



Szerző: -Echinacea-
Fotók: -Barbi Bellamy-