Jobban szeretjük, ha megmondják, hogy mit gondoljunk?
A hétvégén ünnepelte 18. születésnapját az Odeon mozi. Ebből az alkalomból „régi kedvenc Odeonos” filmeket vetítettek, amelyek közül nekem is szerencsém volt többet is megnézni családias környezetben. A „régi kedvenc Odeonos” filmek alatt művészfilmeket értünk, a családias hangulat alatt pedig azt, hogy kevesen voltak.
Almodóvar filmek;
Cinema Paradiso, Párizs, szeretlek!; Pi és így tovább. A közös bennük, hogy nem egyértelmű miről szólnak, hogy nincs meg bennük az egy és igaz üzenet, hogy nincs tanulságuk. Nem mondják el nekünk, hogy ki volt a jó és ki volt a rossz, és mi volt a jó és mi volt a rossz és kiért és miért kell éppen szorítani. Nem biztosítanak minket arról, hogy végül minden jóra fordul és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.
Miről szólt a Pí? Nekem arról, hogy tudnunk kell elengedni a dolgokat, a barátnőmnek pedig teljesen másról. A lényeg a lényeg,
gondolkodni kell: átszűrni a tartalmat a saját gondolatainkon, megérezni, hogy mit jelent számunkra a film illetve azt is, ha épp nem jelent semmit. A művészmozik látogatottságából pedig arra következtethetünk, minden értékítélet nélkül, hogy ez nem a legnépszerűbb dolog ma. Pedig az Odeonban sört és forralt bort is lehet kapni és be is lehet vinni a filmre! A jegy pedig sokkal olcsóbb.
(Ha nem hiszed, járj utána! http://odeonlloyd.com/)
A jó hír, hogy biztosan találkozhatnunk még a most elmulasztott filmekkel az Odeon műsorán. Vagy akár kölcsönözhetjük őket az Odeon videótékájából. Álljon itt tehát egy rövid összefoglaló arról, hogy én melyik filmeket láttam, kinek és miért ajánlanám őket.
Az első dolog, amiért érdemes megnézni a
Pi-t az a rendezője,
Darren Aronofsky, aki a Rekviem egy álomért című klasszikust is rendezte. A Pi 1998-as film és fekete-fehér (!). Ahogy már fentebb is említettem értelmezés kérdése, hogy miről szól a film. A keretsztori viszont egy matematikus zseniről szól, aki egy hajszálnyira áll új felfedezésétől, azonban ahogy egyre közelebb kerül a megoldáshoz, annál jobban kezd beleőrülni. Akinek tetszett az „Egy csodálatos elme”, mindenképp nézze meg!
A
Cinema Paradiso 1988-as film, egy bűbájos történet egy filmrendezőről, aki arra emlékszik vissza, hogy hogyan szeretett bele a filmekbe. Azoknak ajánljuk, akik jókat tudnának nevetni egy kis olasz falu közösségének poénjain. Figyelem! A film majdnem két és fél óra!
A két Almodóvar film „
A vágy törvénye” és „
A Szenvedélyek labirintusa” olyan filmek, amiről nem lehet mesélni, látni kell. Almodóvar tabuk nélkül jeleníti meg a szerelmet, szexualitást, emberi kapcsolatokat. Furcsa érzés egy Almodóvar filmet nézni: a legbonyolultabb dolgok is rendkívül egyszerűek. Vajon csak a való életben hajlamosak vagyunk túlbonyolítjuk a dolgokat?
Szerző: Somsák Zsuzsa
