Csütörtökön úgy gondoltam, hogy kihasználom a lehetőséget és igyekszem unikum vetítésekre beülni. Sikerült a három filmből kettő olyat választanom, amit már nem vetítenek többet az idei Verzió keretén belül, emellett pedig a lehető legszínesebb földrajzi merítés jutott, hiszen a három film három különböző kontinensen játszódik (Afrika, Ázsia, Európa).
Verzió Filmfesztivál - Második nap
Megosztva a rendelkezésemre álló időt a Cirko-Gejzírben kezdtem a Szemtől Szembe (Framing the Other, 2011) című kisfilmmel, ahol az Etiópiában élő mursi törzs utóbbi évtizedekben megváltozott életét mutatták be: a törzs tagjai teljesen átformálták addigi életüket, illetve olyan jellegzetességeket tettek folklórjuk részévé, melyek csak a turisták jelenlétében léteznek - akik viszont készek minden „autentikus” fotóért fizetni a törzs tagjainak. Beszámoló lévén nem mennék bele a film elemzésébe és különböző kérdésekbe sem, de jó hír: a Cirkóban pénteken kora délután 16:30-kor még egyszer levetítik.
Az este a Toldi moziban folytatódott: a Gépemberekben (Machine Man, 2011) a szó szerinti robotmunkát mutatták be. Emberfeletti munkabírás és motiváció, vagy beletörődés – a bangladeshi munkások (szénlapátolók, téglavetők, PET-palack válogatók, hajómozgatók és riksások) mindennapjai számunkra ép ésszel fel sem fogható terheket és monotonitást jelentenek. Csak egy kérdés: te tudnál az 50 kg-os testsúlyoddal 80-115 kilós zsákokat akár 24 órán át cipelni?
Az i-re a Riksaláz (Rickshaw Rush, 2012) című magyar alkotás tett fel a pontot, melyben az Amszterdamban élő, illetve szerencsét próbáló magyar bicajos taxisok életét mutatják be. Fiatalabb, idősebb, egyedülálló, házas, hobó, ex-zenekar frontember, első próbálkozó, visszatérő álmát beteljesítő – lehet csemegézni, kik azok, akik úgy érezték elhagyják az országot. Az egyes történetek és vélemények olyan sokszínűek, hogy azt kívántam, bárcsak lenne a filmből egy rendezői változat is. Vagy nem is! Inkább legyen ez egy sorozat pilotja és utána jöjjön az egész évad. Majd maximum kiugrom egy kávéért a büfébe. A komoly emberi sorsokat kendőzetlen őszinteséggel bemutató Riksaláz egy humoros, ugyanakkor megindító film magával ragadó zenei hanganyaggal.
Ha egy tető akarnám hozni a megnézett három filmet, akkor azt mondanám: mindhárom film a megélhetésről szólt, mindhárom film arról beszélt, hogy a körülményekhez igazodni kell, illetve tudatosan, vagy ösztönösen, de meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni belőlük.
A fenti alkotásokat meleg szívvel ajánlom: illik megjegyezni a címeket/alkotókat, hátha más tematikus vetítéseken is felbukkannak, illetve a fesztivál szociológiai érzékenységéből kiindulva nagy esély van arra, hogy az OSA archívumban megtalálhatóak (lesznek) ezek az alkotások.
Szöveg: JefeVerzió Filmfesztivál 2012 infók, programok >>>
