Barlanglakások Budapest

A Barlanglakás-kiállítás Budapesten, a Veréb utcában található. A Dunától induló domboldalakon, régebben Promontornak nevezett vidéken több évszázadon keresztül földbe vájt emberi lakóhelyek is voltak. 1966-ban az utolsó lakó elköltözése után a barlangokat betömték. b

A barlanglakásoknak sajátos története van. Két nagyobb korszakra osztható fel, a kezdetektől a 19. század 80-as évek végéig és a 20. század elejétől a félszámolásig.

Az első korszak

A pontos kezdetét nem ismerjük. E korai korszakban a jellemzője az volt, hogy a hegyoldalban lévő nagy barlangokban „házakat” építettek. Ezeknek csak az oldalfalait húzták fel. Itt tetőre nem volt szükség. A barlangok két oldalához támasztott házak a középső tereket szabadon hagyták, így ezek utcasorokat alkottak. József nádor emlékirataiból ismerjük, hogy ottjártakor 40 darab házat talált ott.

Fél évszázaddal később már 120 darabot számláltak. 1838-ban Vasquez rajzon is megörökített egy ilyen lakott barlangot. 1860-ban a oldalában is találtak egy ilyen házat. (Egy kötélverő családja lakott benne.) Budafokon az ilyen lakások a hegyomlások miatt fokozatosan megszűntek. Ezzel az első periódus lezárult.

A második korszak

A 19. század második felében a kapitalista fejlődés felgyorsulása során, addig ismeretlen méretekben épült, gyarapodott a város. Új városrészek születtek. A fővárosi építkezések során a budafoki hegyoldal kőanyagát is bányászni kezdték. Az 1870-es évektől egyre gyakrabban tudósítanak az egykori dokumentumok (újságok), a négyzetesen kivájt gödrökről, melyben ajtók és ablakok kaptak helyet. Először saját használatra, a későbbiekben eladásra is készültek.

Ekkortájt jelent meg a Veréb utcában a bemutatott barlanglakás, illetve barlanggóc. Az utóbbi elnevezést akkor használták, ha egy egy telken egy udvarból több lakás is létesült. A kapitalizálódás következtében a gyorsan fejlődő fővárosban a lakott barlangok száma nagyon gyorsan szaporodott.

A 20. század fordulóján a környék szomorú nevezetességeihez tartozott és külföldön is nyilvántartották. A főváros természeti szépségei, pompás épületei árnyékában nemcsak Budafokon, de a város több pontján (például a Mária Valéria telepen) sok-sok ezren barlanglakásokban, nyomornegyedekben éltek.

Fővárosi nyomornegyedek a 20. században a főváros területén több helyen is léteztek.

• Kőbányai barlanglakások
• Mária Valéria telep
• Ferencvárosi kiserdő
• Váci úti nyomorlakások.

Budafokon a Veréb utcában lévő kiállítás az utókor számára tanulságul és tanúbizonyságként megőrizte meg özv. Tóth Győzőné lakását. A kiállítást a Budapesti Történeti Múzeum rendezte és irányította annak rekonstrukciós munkáit.

Forrás: wikipedia.hu